"Faragó Tamás vagyok. 1952. augusztus 5-én születtem Budapesten. Tesnevelőtanáraim hatására kerültem kapcsolatba a vízilabdával. Azt nem tudom, hogy hányszoros válogatott vagyok, de nyertem olimpiát, 1972-ben másodikok, 1976-ban elsők, 1980-ban harmadikok lettünk. Csapatom győzött két Európa-bajnokságon, világbajnokságon, az általam irányított Vasas kilencszer volt magyar bajnok. Az Állatorvostudományi Egyetemet 1980-ban, a Testnevelési Főiskolát 1981-ben végeztem el. Angolul, németül és olaszul beszélek. Három évig éltem Németországban, és ugyanannyit Olaszországban. 1994 óta második házasságomban élek, feleségem Faragó Hilda."

Mozgásban az új célokért
Sokan emlékszünk (hiszen nem volt olyan régen), amikor a vízilabda mérkőzéseket közvetítő riporter egy remek helyzet vagy gól után felkiáltott: "Faragó!" A szép szál fiatalember pedig élvezte a sikereket, közben maradt annyi energiája is, hogy elvégezze az Állatorvostudományi Egyetemet. Mindig is tisztában volt képességeivel, igyekezett azokat ki is használni. A helytelenül tevékenykedő bírók mindig megtudták a véleményét. Sokszoros válogatott, olimpiai bajnok, a Vasas volt edzője, mégis van ideje arra, sőt kötelességének tartja, hogy nagyszülei városába, gyermekkori nyarainak színhelyére visszatérjen. Az utóbbi napok vásárhelyi sportrendezvényei kapcsán a munka és a magánélet szerencsésen ötvöződhetett. E heti vendégünk dr. Faragó Tamás, a női vízilabda válogatott szövetségi kapitánya.
.....: Az utolsó pillanatban értük el. Mindig siet?
F. T.: Nem, csak családi program van. Hódmezővásárhelyi vagyok, szeretem a rokonaimat és a szombat déli ebéd, az egy esemény.
.....: A szűkebb családdal is fontos a rendszeres együttlét?
F. T.: Igen, természetesen. A család összetartó erőt jelent.
.....: Kérem, idézze fel a vásárhelyi emlékeket!
F. T.: Gyakorlatilag ez egy gesztus, én Budapesten születtem, csak a nagyszüleim révén gyermekkoromnak egy jelentős részét, a nyarakat Vásárhelyen töltöttem, és ennek megfelelően nosztalgiám van az eperfák, a töltés, az ürgeöntés, a gulya, a karikásostor iránt.
.....: Ön igazi vagány vízilabdázó hírében állt. Most szövetségi kapitányként és volt edzőként hogyan viszonyul a vagány vízilabdázókhoz?
F. T.: Igazából a vagány vízilabdázók fejezik ki a sportban a tehetséget, aki nyuszi, az nem viszi sokra. Az uszodában ez törvény, amit meg kell tanulni. Más kérdés, hogy néhány sportolónál ez pózzá alakul át.
.....: Bírókkal került-e ellentmondásba?
F. T.: Bírókkal mindig kerültem ellentmondásba. Azt gondolom, hogy a bírók feladata a játék elősegítése, és nem az, hogy ők szerepeljenek!
.....: Fáj a szíve a Vasasért?
F. T.: Természetesen. Ahogy sokszor nyilatkoztam: a Vasas én vagyok, de a Vasas teljesen átalakult. A legtöbb ilyen mamutegyesületnél pártkatonák tevékenykednek, akiknek az az elsődleges célja, hogy gazdaságilag az egyesületet életben tartsák. A nosztalgiának és az emlékképnek most nincs helye, de szerintem a klasszikus értékek előbb-utóbb ismét a helyükre kerülnek.
.....: Idézzük még egy kicsit a múltat. A Trabantról mi jut eszébe?
F. T.: Volt ilyen kocsim, kettő vagy három is, ami a szocializmusban nagy érték volt. De én nem szeretek a múltról beszélni, mert az olyan poros, amikor idősödő sportolók visszaemlékeznek saját magukra, nálam még nincs itt ennek az ideje. A mi feladatunk az, hogy olyasmit hozzunk létre, amire mindenki tud emlékezni. Ha emlékeznek, akkor annak értelme volt, ha nem emlékeznek, felesleges róla beszélni.
.....: A vízen kívül mi az, ami nagyon vonzza Önt?
F. T.: Sok-sok minden, de erről sem szeretek beszélni, mert az a véleményem, hogyha valaki sokat olvas és kiállításra jár, az úgyis látszik rajta, ha pedig nem látszik, felesleges volt olvasni és kiállításra járni.
.....: A gimnáziumban ön a tanárok kedvence volt.
F. T.: Rossz gyerek voltam. Egy kicsit nárcisztikus gyerek, aki állandó szereplési vágyban tetszelgett és természetesen az iskola volt a színpad. Nekem ez kellemes volt, a tanároknak időnként elviselhetetlen, de a tehetségemet akkor is elismerték, jó fejű gyereknek tartottak, csak hát a magaviseletem nem volt megfelelő. Szerencsére a két testnevelőm segítségével kapcsolatba kerültem a sporttal, a sport pedig alkalmas a tehetséges, de túlzott mozgásigénnyel rendelkező gyerekek átalakítására.
.....: Szereti, ha a győzelmek után ünneplik?
F. T.: Persze, hogy szeretem, a sportnak igazából ez az értelme. A legtöbb sportoló szereti, ha hősként ünneplik. Ilyen lett a világ, a nézőknek mindig hősökre és áldozatokra van szüksége.
.....: Melyek a közeljövő legfontosabb feladatai?
F. T.: Miután most neveztek ki a női szövetségi kapitányi posztra, sürgősen össze kell hívnom a női edzőket, össze kell állítanom a női válogatott keretet és a nőkkel már nyáron elkezdünk edzeni.
.....: Vajon nehezebb lesz a munka hölgyekkel, mint az urakkal volt?
F. T.: Azt hiszem, nem. A nők általában céltudatosabbak, tudják, hogy mit akarnak, bár náluk sokkal inkább az érzelmükön keresztül lehet motiválni a tudatot. Mivel ezt tudom, megkeresem a legjobb módszert.
Laurinyecz Mária