Felletár Béla

(Szeged, 1932. április 20.-1998. február 4.)
Zenetanár, helytörténeti kutató
A makói gimnázium elvégzése után 1951-ben a József Attila Tudományegyetem Orosz Intézetében és ezzel párhuzamosan a Zenekonzervatóriumban klarinét-szolfézs szakon folytatta tanulmányait. 1955-ben, az egyetem elvégzése után egy évig az algyői általános iskola tanára volt. Innen a vásárhelyi leánygimnáziumba került, ekkor kezdte el az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyartanári szakát. Az 56-os forradalom utáni eljárások megtörik tanári pályályát. 1956. október 25-én Nikolin (Szabó) Éva és az ő vezetésével a leánygimnázium fiatalsága megkoszorúzta a Kossuth szobrot. Később tagja lett az iskola forradalmi bizottságának is. A forradalom leverése után 1956/57-es tanév végén fegyelmi végzéssel felfüggesztették állásából, majd letartóztatták. A pár hetes vizsgálati fogság után szabadon engedték, de szakmájában nem kapott munkát. Rövid ideig asztalitenisz edző, majd könyvtári segédmunkás, favágó, kocsirakodó, cséplőmunkás. Egyetemi és zenekonzervatóriumi tanulmányait azonban tovább folytatta és 1959-ben be is fejezte.
Kirekesztettsége négy év után 1961-ben, a medgyesegyházi gimnázium tanári állásával megszűnt. Sőt két évig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola békéscsabai kihelyezett tagozatán is tanított. 1968-ban hazajött, mert munkát kapott a Zeneiskolában és óradónak alkalmazták a Bethlen Gábor Gimnáziumban. A Zeneiskolában 1992-ig, nyugdíjazásáig dolgozott.
Igazi közszereplő és közíró volt. Alapítója volt a Zenebarátok Körének és az Ökumenikus Értelmiségi Körnek, tagja a Máltai Szeretetszolgálatnak, a Szeremlei Társaságnak és a Bethlen Baráti Körnek. Rendszeresen jelentek meg cikkei a helyi napilapokban, alkalmi kiadványokban, évkönyvekben. Írásaiban elsősorban kedves témájával, a zenével foglalkozott, de a vásárhelyi helyismereti irodalom is rengeteget köszönhet neki. Írt artistákról, párbajokról, művészetről, vallásról, színházról, pártokról.
Véleményét, élményeit szinte mindig közzétette, vitatkozott, nem hagyta szó nélkül a számára visszatetsző dolgokat, eseményeket. A vásárhelyi évek alatt sem felejtette el szülővárosát. 1997-ben jelent meg a makói cigányprímásokat és zenészdinasztiákat számbavevő kötete, élete utolsó munkája.
B. G.