Gál Dániel

(Mezőberény, 1796-Hódmezővásárhely, 1863)
református lelkész
Tanulmányait szülővárosában kezdte, apja, Gál Pál felügyelete alatt, ki az iskola rektora volt. Teológát Debrecenben végzett, majd Jászkisérre került rektornak, innen Debrecenbe, Budai Ézsiás püspök mellé káplánnak, majd a Csernovics családhoz nevelőnek.
1822. szeptember 22-én az emeletes új iskola (ma: Délalföldi Galéria) felszentelése alkalmával a kivilágított épület egyik ablakába Gál Dánielnek az alábbi feliratát tették ki olvasásra: "Istent, királyt, gróf Károlyit/ Dicsérd hív nép itt, hol a/ Szentház víg századját töltvén/ épült ez új oskola."
1825. januárjában az egyházi gyűlés sajnálkozással állapította meg, hogy a "jópap" Dorka a távozás gondolatával foglalkozik, Kisújszállásra készül, mert az "itteni örökös háborgásokat és gyűlölködéseket" megunta. Bár az egyház mindent megpróbált, hogy maradásra bírja -- küldöttségileg marasztalta, mikor látta, hogy eredménytelen, a püspököt is felkérte segítségül meggyőzésre --, de nem sikerült. A negyedik lelkészi állás betöltésére az egyház 5-6 fiatal segédlelkész jelöltet hívott meg "próbapapolásra", kiket aztán "az egyházi gyűlés tagjai között szavazatra bocsájtott". A legtöbb szavazatot Varga József nyerte el, Gál Dániel és Szél Sámuel előtt. Az eredményt az esperes helybenhagyta, a kerület azonban az egyház legnagyobb megütközésére megsemmisítette az eredményt -- azzal az indokkal, hogy "az egyházi dolgokban jártas, iskola felügyeletre is alkalmas lelkészre van szükség, ki jó rendet és csendességet képes az egyházban fenntartani". Az elöljáróság a püspök értesítését kézhez véve Gál Dánielt azonnal papjának választotta meg.
1826. február 12-én erről értesítették a püspököt "egyszer s mint kocsit adtak Gál Dániel alá, hogy azonnal mutassa be magát s bizonyítványát a püspöknek ki a választás ellen semmi nehézséget nem formál." Szorgalmas, tevékeny lelkész volt. Az újtemplom orgonájának építésére gyűjtést indított 1836. februárjában. Kovács István szegedi orgonacsinálóval szerződést kötött. Két év múlva az orgonát át is szállították Szegedről, de még 10.000 Ft hiányzott, melynek behajtására családonként egyházi kirovás útján 1-6 Ft-ot szedett be. 1839. karácsonyán, mint az orgona leglelkesebb és fáradhatatlan pártolója, nagy beszédet tartott az orgona ügyében, de az orgona csak másfél év múlva lett készen. Az orgona ügye mellett buzgóságát az anyakönyvi betűsoros mutatók is bizonyítják.
A politikai és városi ügyekben is vezérszerepet vitt. Bátran szembeszállt azokkal, kik az egyházi ügyek hangadói voltak saját politikai karrierjük egyengetése céljából. 1848-ban részt vett a miniszter által Pestre összehívott protestáns értekezleten. 1849. januárjában a város elöljárósága azzal a céllal küldte Debrecenbe, hogy a város védelméért esedezzen. A szabadságharc leverése után kétszer fogták vizsgálat alá. Mivel senki sem volt hajlandó ellene tanúskodni, sok-sok zaklatás után büntetlen maradt.
Földvári László