





|
A
globális tipológia alapján a gyengén változó proton aktivitású vizek közé
tartozik a holtág. Kémhatása enyhén lúgos: a pH=6,5-8,3 közötti. A
sótartalmat kifejező fajlagos elektromos vezetőképesség és a
protonaktivitást tükröző pH-érték alapján történő globális tipológiánál
kis sótartalmú és lúgos protonaktivitású víz. (elmúlt évek átalagadatai
alapján)
Mártély-Tiszaholtág
2003 októberben mért
vízadatok |
jellemző |
érték |
pH |
6-7 |
keménység |
3,6 mol/m3 |
nitrát |
10 mg/l |
foszfát |
3 mg/l |

A
A pH megmutatja az anyagok kémhatását. Az anyagoknak 3 féle lehet a kémhatása
savas, lúgos vagy semleges. Az első tudós aki foglalkozott az anyagok
kémhatásával az Beckman volt. Az első pH mérő műszert 1934-ben Beckman találta
fel és saját magáról nevezte el. Az ecetsavnak csak minden századik molekulája
adja át protonját egy vízmolekulának. A sósav esetében szinte az összes
molekulájáról leszakad a proton. A sósav jóval erősebb sav, mint az ecetsav. A
kémhatás, vagyis a savasság, lúgosság számszerű jellemzésére a pH érték szolgál.
A pH jelölés a francia „pouvoir hydrogéne” kifejezésből ered, melynek jelentése:
hidrogén kitevő. Egy oldat savasságának vagy lúgosságának 10-szeres
koncentrációváltozása 1 pH-egység változást jelent.
Egy M sósav pH-ja 0, egy M ecetsavé 2.
Az ábrán az erős savat piros, az erős bázist kék, a semleges értéket
lila színnel jelöltük, a lakmusz indikátor színeinek megfelelően.
A pH-mérők
eredete
Beckman a Caltech-en (Kaliforniai Műszaki Egyetem) doktorált, és úgy tűnt,
hogy kutatóként folytatja pályafutását. Egy évfolyamtársa, Glen Joseph
azonban egy gyakorlati problémával kereste meg. Joseph kén-dioxiddal kezelt
citromlé pH-ját mérte egy élelmiszer-ipari cégnél, és mivel sem
indikátorokat, sem hidrogénelektródot nem használhatott, érzékeny
galvanométerhez kötött üvegelektróddal próbálkozott, de mindkét műszer
gyakran eltört.
Az üvegelektród előfutárát Helmholtz ismertette híres Faraday-előadásában
1881-ben, s főként MacInnes és Dole fejlesztette tovább. Üvegelektródjuk
nagyon vékony volt, de így is akkora ellenállást mutatott, hogy az áram
méréséhez igen érzékeny műszert kellett használni.
Beckman látta, hogy vastagabb elektródra van szükség, ennek azonban nagyobb
az ellenállása, ezért más árammérő műszer kell hozzá. Szabadidejében ezért
megtervezett és elkészített egy erősítőt, amelyet új műszerbe épített be
Joseph számára. Néhány hónap múlva Joseph újabb "savmérőt" kért tőle, mert
az elsőt állandóan mások használták. Ebből Beckman arra következtetett, hogy
műszerének jelentős piaca lehet. 1935-ben vezető analitkai kémikusokkal
tárgyalt, majd több olyan forgalmazót is felkeresett, amely kutatási
segédeszközöket árult. A legbiztatóbb becslés szerint arra számíthatott,
hogy a – hamarosan pH-mérőnek nevezett – műszerből tíz év alatt hatszáz
példányt adhat el. Ma már tudjuk, hogy több százezer pH-mérő lelt gazdára.
|





 |